8.fjezet

Louis Szemszöge:

Miközben összeroskadva zokogtam a kórház folyosóján egy ismerős mégis kívánatlan illat csapta meg az orrom. Ezt az illatot 1000 ember közül is felismerném. Tudtam hogy Elou van itt mellettem. Vonakodva mégis felemeltem a fejem, hisz ki akarja, hogy az exe lássa őt sírni. Ahogy megtekintettem az arcát láttam a szeme alatti mély karikákat és az elég fakó színét. Nem tudtam mi a baja, de egy kicsit megesett rajta a szívem, de utána eszembe jutott mit tett velem.
Megalázott úgy, ahogy egy férfit a legjobban lehet. Csak  meredt az arcomra és csillogó szemekkel kémlelt, mintha örökre a fejébe szeretné vésni minden egyes vonásom.
-Louis-lehelte élettelen hangon. 4 évig voltam vele, voltak jó és rossz időszakaink egyaránt, de ennyire meggyötörten soha nem láttam.
-El, mi a baj?-attól, mert megalázott és mert túlléptem, a tényen nem változat, hogy évekig volt mellettem. És ezt soha nem tudom elfelejteni illetve meg nem történté tenni.
-Annyira sajnálom.-sírta el magát. Nem tudtam mit kezdeni csak megölelni.
-Shh nincs semmi baj.-erre felemelte a fejét és várta, hogy folytassam.-egy kicsit fájt, de tudhattam volna, hogy ez lesz. Nem beszéltünk hónapokig, majd mikor találkoztunk, akkor sem volt olyan, mit először. Én túl tettem magam a történteken és már éreztem, hogy elhidegültünk egymástól.Kezdjünk mindent tiszta lappal és felejtsük el.-mosolyogtam rá biztatás kép. Rajta is hatalmas meg könnyebültség látszott.
-Köszönöm Lou--ölelt meg és nagyon szorosan meg is szorított. Éreztem, hogy ez nem olyan, mint az első ölelés. Az tele volt érzelemmel szívem gyorsabban vert, gyomrom görcsben volt.
Még egy kicsit beszéltünk, de ment az anyukájához, aki éppen bent fekszik. Persze jobbulást kívántam neki, mert nagyon jóban voltam az anyukájával és nagyon kedves asszony.
Idegesen vártam, hogy mi történt Holly-val, mikor az anyját láttam meg felém sétálva. Szeme könnyekben úszott. Arcára ki volt írva a rémültség és engem is aggasztott. Éreztem, hogy semmi sincs rendben. Tudtam, hogy nagy baj van Holly-val, hisz amikor megláttam nem nézett ki túl biztatóan az állapota. És az még csak a látszat. Nem is tudom elképzelni milyen lelki fájdalmai lehetnek.
Ha maradandó sérülése lesz esküszöm megkeresem Tom-ot és én is okozok neki maradandó nyomokat.
Mikor a nő ideért hatalmasat sóhajtott, majd megszólalt.
-Holly-t elaltatták. Olyan idegállapotban volt, hogy akármelyik pillanatban idegösszeomlást kaphatott volna. Éheztették ott ezért alultáplált és kiszáradt. Testét mindenhol kék zöld foltok terítik be és két bordája megrepedt és több helyen vannak rajta zúzódások. Azt mondta az orvos menjünk haza majd értesít engem, hogy mikor lehet bejönni. Majd szólok neked. Most menj haza és pihend ki magad. Nekem még van itt 1 órám-mondta ki búcsúzóul és elsétált. Néztem egyre távolodó alakját majd könnyes szemekkel indultam el haza. Gyalog voltam, de legalább tudtam gondolkozni.
Újra és újra lejátszódtak bennem Holly anyjának a szavai. Ha nem megyek el akkor most nem kéne altatásban feküdnie. Ha ott maradok mellette most is a szemembe mosolyogna és hallanám angyalian csengő kacaját. Ahogy maga mellé hív. Tudnám, hogy biztonságban van és, hogy nincs semmi baja.

Mikor odajött hozzám nem láttam a szemében azt a játékosságot, mint mikor órákat beszélgettünk. Tudtam, hogy lelkileg tönkrement és kihalt az a régi Holly, akit nem olyan régen ismerhettem meg.
Átkozom azt a napot, mikor elmentem és magára hagytam. Életem legrosszabb napja volt, mikor az üres ágyat pillantottam meg, nem azt a mosolygós arcom, amire számítottam.
Emlékszem, hogy belül bennem minden megszűnt létezni. Emlékszem arra az egy hónapra, ami egy kínzásnak is felért. Utáltam tudatlanságban élni, de most mégis utálom tudni mi van vele, mert olyan borzasztó. Egy ilyen törékeny lány ennyi kalandot átélt mégis tudott segítséget kérni. Mikor megláttam először fel sem ismertem. Soha nem láttam még olyan segélykérő tekintetet és olyan kétségbeesett embert. Abban a pillanatban tudatosult bennem mekkora nagy hibát követtem el, hogy otthagytam. Pedig figyelmeztetést is kaptam.
Talán ha megmondták volna még akkor is eljöttem volna. Egyszerűen azt hittem csak meg akar ijeszteni és, hogy játssza a kemény hapsit, hogy én halálra aggódjam még ő a markában nevet.
Hát ezt nagyon benéztem.
A fiúk helyébe bele sem merem gondolni magam. Milyen lehetett egy felnőtt férfit olyannak látni, mint egy depressziós tinit.
Az a sok könyörgés, amit lenyomtak nekem. Reggelente nem akartam felkelni, interjúkon bunkó és flegma voltam a rajongókat mindig elküldtem. Utólag belegondolva hánynom kell magamtól.
Az undorító viselkedésemtől.
Nem tudom miért másokkal bunkóztam, mert az én hibám volt csakis én tehettem róla és szegény rajongókon csattant.
Twitter követőim száma napról-napra csökkent én nem tudtam mit csinálni, csak nézni a fogyatkozó embereket.
Ha lehetne mindent másképp csinálnék. Olyan lennék, mint régen és nem hagynám magam szétesni. A fiúkért és a rajongók miatt.
Valamilyen szintem megutáltattam magam a fiúkkal, mert velük is úgy beszéltem, mint a kutyákkal. Mikor bementem a nevetéstől zengő nappaliba megfagyott a hangulat és mindenki a tévére meredt. Fapofával nézték a tévét,én tisztán tudtam, hogy miattam van mégsem próbáltam rajta változtatni.
Többször próbáltak leülni velem a fiúk beszélgetni, de végül mindig az lett belőle, hogy olyan dolgokat vágtam a fejükhöz, amit egyébként nem tettem volna.
Elhatároztam, hogy beszélni fogok a fiúkkal. Nem hagyom veszni a barátságunkat. Ha Zayn kilépésén túltettük magunkat ezen is sikerül. Nem hagyok veszni 5 év barátságot egy vita miatt. Nem tehetem.
Mikor odaértem a házunk elé villám gyorsasággal szaladtam be az ajtón majd a nevetéstől zengő nappalit vettem irányba. Ahogy beléptem ismét elhallgatott a nevetés. Már a csend állt a nappaliba. Az a bizonyos kínos csend, amit muszáj megtörnöm és tisztázni az elmúlt 1 hónap történéseit.
-Figyeljetek srácok. Tudom, hogy nem vagyok az eredeti mostanában. Olyanokat vágok a fejtekhez, amit nem szabadott volna és nagyon szívtelen voltam veletek szemben. Rajtatok töltöttem ki a haragom, amit nem érdemeltetek meg. Mindig próbáltatok segíteni és támaszt nyújtani, de én annál jobban taszítani akartalak titeket. Pedig egyáltalán nem érdemlitek meg. Nagyon sajnálom és nem szeretném ezt az 5 éves barátságot az én makacsságom miatt tönkre tenni. Szeretném, ha minden olyan lenne, mint régen. Lehet nem tudtok ezután az 1 hónap után úgy tekinteni rám, mint régen, de remélem egyszer olyan lesz a barátságunk, mint mikor minden rendben volt. És minden megteszek, hogy helyrehozzam azt az időt, mikor nem voltam önmagam.-mondtam ki az őszintét előttük. Szerettem volna, ha tudják mit érzek és, hogy mennyire megbántam azt, hogy ezt tettem.
Végül Niall szólalt meg először.
-Figyelj Louis. Tudom illetve tudjuk min mentél keresztül. Mi sem reagáltunk volna másképp szerintem, mert biztos pocsék érzés lehet, ha a lányt, akit szeretsz elrabolják tőled egy egész hónapra. Nem történt velem még ilyen, de el tudom képzelni milyen nyomott hangulatba lehetsz. Tudtuk, hogy nem vagy formában ezért próbáltunk minden sértőnek bizonyuló szó és kifejezés után újra segíteni, mert tudtuk, hogy a hiány és a bűntudat okozza ezt. Nem tekintünk rád másképp. Mindenkinek vannak mélypontjai illetve rossz időszakai, amit meg kell érteni. Mi segíteni fogunk, hogy a régi Louis Tomlinson legyél.-mondta, mire nekem egy könnycsepp gurult végig az arcomon.
Annyira meghatódtam, hogy még ilyen viselkedés után sem hagynak el. Na ők az igaz barátok.