7.fejezet

Louis Szemszöge:

*1 Hónap múlva*

Egyszerűen nem vagyok képes felfogni, hogy nem találták meg Holly-t. Többször voltunk a rendőrségen és próbáltuk magunk is keresni, de lehetetlen. Tom olyan helyre vihette, ahol tudta úgy sem találják meg. Megőrjít az idő. Talán már halott. Ebbe bele sem merek gondolni. Koncerteken próbálom a boldog mindig nevető Louis-t mutatni, de nem mindig megy. A média azt hiszi, hogy El miatt vagyok szomorú. De nem. Holly az, aki miatt éjszakákat voltam képes vezetni. 

Szeltem London utcáit. Elhagyatott sikátorokban is voltam egyaránt, de sikertelenül. Ezek alatt El vissza akart jönni hozzám, de nem voltam képes a szemébe nézni. Amint meglátom, eszembe jut az a kép, mikor rájuk nyitok. Ez az emlék soha nem fog eltűnni.Valószínű Tom örül a fejének ugyanis sikerült elválasztania Holly-tól. 

Már nem érzem teljesnek magam. Tiszában vagyok vele, hogy ha megtudja én ütöttem el, akkor biztosan megutál. De még nem most lesz. Ez az egy hónap egy, évnek tűnt. Minden nap, mintha egy hét lenne. Az idő megszűnt számomra, mióta nincs Holly. Szeretném, ha újra itt lenne mellettem. Ha nem is szeretne, de mint barátok. Csak tudnám, hogy jól van. Teljes tudatlanságban élek. Ami felemészt. A fiúk próbálnak felvidítani, de egy idő után ők is belátták, hogy lehetetlen.

 Csak az tudna felvidítani, ha Holly lépne be az ajtón és megölelhetném. Nem fogom feladni, addig míg nem lesz újra mellettem. Maga a tudat, hogy Tom kezei közt van szörnyű. Lehet azóta megerőszakolta. Vagy olyan dolgokat tett Holly-val, amit ő nem akart. Esetleg megverte. Amíg ezekre gondoltam kezeim ökölbe szorultak állkapcsom megfeszült. Mikor hallottam, hogy nyílik az ajtó legszívesebben úgy, hogy nem is tudom ki az kiküldtem volna a szobából. Mostanában jobban érzem magam, ha egyedül vagyok. Felnéztem láttam, hogy Harry van előttem csillogó szemekkel. De volt benne csalódottság is. Már lelkileg készültem a szerelmi tanácsadásra, mert ilyenkor szokott ilyen lenni. 

-Louis nem fogod elhinni!-kezdett el ugrálni.

 -Mi az már Hazz?-kérdeztem keményen. Tényleg semmi kedvem arról beszélni melyik modellt fektette meg.

 -Látták Tom-ot.-mondta kicsi mosollyal a szája sarkában. Mikor kimondta egyből felugrottam az ágyból és odasétáltam Harry-hez. 

-Mi? Elkapták? Holly hol van?-pörögtem fel. Mióta eltűnt Holly először mosolyogtam. 

-Nem Louis. Egy szemtanú látta az egyik boltból kifelé menet. Ami viszont jó jel, hogy Holly valahol itt van Londonba.-mondta a tarkóját simogatva, mert látta a lelkesedésem és jól tudta, hogy el fogok szomorodni.-Viszont újra elkezdték keresni.-tette hozzá kicsit lelkesebben.

 -Kössz Hazz, hogy szóltál.-veregettem meg a vállát. Elmentem mellette majd egyenesen az ajtó felé vettem az irányt. 

Úgy éreztem muszáj egy kicsit kiszellőztetni a fejem. A tudat már egy kicsit megnyugtat, hogy Londonban van. Mikor kiértem a hideg levegő csípte az arcom. A legközelebbi parkba indultam. Az ég borult. Akár csak a hangulatom. Mit meg nem adnék, hogy velem szembe jöjjön Holly. Tessék. Mióta elvitték, azóta nem tudok másra gondolni. Vártam, hogy csak úgy beessen az ajtón a nyakamba ugorva magához szorítva és nem válnánk el. 

Mikor odaértem leültem egy padra, majd nézelődtem. Mindenhol szerelmes párok csókolóztak. Nem bírtam tovább nézni a turbékoló párokat így hazaindultam.

Holly Szemszöge:

Kb 1 hónapja vagyok itt. Teljesen kiesett az időérzékem, mert a nap 24 órájában be vagyok zárva. Már 1 napja nem ettem. Ki vagyok száradva. Tele vagyok sebekkel illetve kék-zöld foltokkal, mert Tom napi szinten bántalmaz. 

Rugdos üt-ver, ahogy esik. Már nem bírom. Reméltem, hogy ennyi idő alatt haza tudok menni, de nem. Ezek szerint nem keresnek. Reméltem, hogy Louis majd kerestet, vagy anya. De ezek szerint örültek, hogy nem vagyok ott. Meg is tudom érteni, hisz biztosan idegesítő volt, hogy mindig jönnie kellett valakinek a kórházba hozzám. Eszméletlen sovány vagyok. Nagyon sokat fogytam mióta idekerültem, mert naponta egy szelet kenyeret kapok, de valamikor az is kimarad, szóval 2 napja egy szelet kenyér a betevőm. Ami valljuk be nem az egészséges részbe esik.  Nem tudom meddig szándékozik még itt tartani, de már honvágyam van. Megőrjít ez a pince. 

Csak én pár porcicával. Nyomasztó. Vitamin hiányom van. Nem szeretném tudni, hogy nézek ki, mert csak elborzadnék. Tom 5 perce szólt, hogy elmegy a város végébe. A közeli bolt nincs nyitva így muszáj oda mennie, ha ő enni akar. Nem zárta be az ajtót, mert a lábam meg van zúzódva, ezért nagyon fáj. Arcom sajog, kezeim véresek. Mellhasamat már nem is részletezem. 

Mikor elment eldöntöttem nem mehet tovább. Nem bírom a további kínzást. Betelt a pohár. Ha bele is halok kijutok innen és elmegyek valahova messzire. Louis-hoz biztos nem megyek. Tudomásul vettem, hogy elfelejtett. Nem őrlődök ezen, hisz felesleges. 

Én kívántam, hogy verjen ki a fejéből. Meg is tette nincs mit ragozni. Szerintem elég egyértelmű. még ha fáj is elfogadom.

 A falba kapaszkodva tápászkodtam fel és próbáltam eljutni az ajtóhoz. Kicsordult egy könnycsepp, hisz olyannyira fájt a lábam üvölteni tudnék. Mikor nagy nehezen eljutottam az ajtóig, amilyen gyorsan csak tudtam kinyitottam. Tisztában voltam vele, hogy akármelyik pillanatban megérkezhet Tom.
De a sok ütés után már meg sem kottyanna ez az egy. Mikor kiértem a fényre azt éreztem a testemben szerte-szét áramlik a D-vitamin. Mintha feltöltődtem volna. Tudtam, hogy innen a kórház pár utca így neki kezdtem bukdácsolni az utcákon. Mikor a sarokra értem még egy kicsit visszafordultam és akkor láttam, hogy Tom megérkezett. Kiszállt az kocsiból majd meglátta, hogy az ajtó tárva nyitva. Tudta, hogy megszöktem . Szaladni akartam. De a lábaimat, mintha oda lettek volna szögelve.

Nem tudtam se előre se hátra menni. Mikor elkezdett forgolódni kiszúrt, hogy ott állok a sarkon.

Először csak kémlelet, hogy én vagyok-e.Mikor megbizonyosodott róla futásnak eredt.

Azzal a lendülettel én is elkezdtem szaladni, igaz zúzódott lábbal kellett, hogy fussak, de ne érdkelt.

Tudtam, hogy ez az utolsó esélyem, hogy megszabaduljak tőle. A park felé mentem, mert a kórház a másik irányba volt. Már nagyon fájt a lábam. Mintha minden egyes lépéssel egy késbe lépnék. Kezdtem gyengülni az ételhiány miatt. Gyenge vagyok. Mintha egy fújással szét tudnék esni.

Mikor már odaértem a park közelébe Louis szomorú arcát láttam meg. Nem érdekelt, hogy elfelejtett. 

Most ő az egyetlen esélyem, hogy megmeneküljek. 

-Louis!-ordítottam el magam. Ő a neve hallatán felkapta magát és mikor meglátott hatalmas mosoly ült az arcára. Aztán végignézett rajtam és könnyek jelentek meg a szemebe.

Mikor hátranéztem láttam Tom egyre gyorsabban közeledő alakját. Louis észrevette és gyorsan elém futott. Én már szédültem. Minta el akarna hagyni az a maradék erőm is. 

A bordáim nagyon fájtak, a lábamról ne is beszéljünk. Azt hittem abban a pillanatba leesik a helyéről.

Nem akartam elhagyni magam. Most nem tehetem meg. Egyetlen esélyem maradt szembenézni Tom-mal.

Mikor odaért elénk láttam, hogy fél Louis-tól. Én ott voltam mögötte. De mellé álltam és szembenéztem Tom-mal.

-Miért Tom? Miért? Mit ártottam neked? Mindig melletted voltam, de ezt érdemelem? Nézz rám! Egy élő csontváz vagyok. A lábam meg van zúzódva. Alig kaptam enni. A testem tiszta seb. Kérlek mondd el miért. Tom kérlek.-már zokogtam a végén. 

Úgy éreztem elhagy a maradék erőm is és a földre zuhanok, ahol találkozik a fejem a kemény betonnal.

Louis Szemszöge:

Mikor megláttam Holly-t gombóc keletkezett a torkomban. Haja kócos, bicegett. Nagyon sovány volt testén vérfoltok voltak és sebek. 

Elborzadtam a látványtól. Miket kellett szegény lánynak átélnie? Ő nem z a Holly akitől elbúcsúztam. Mintha egy másik lány tért volna vissza.

Mikor láttam, hogy Tom Holly felé halad egyből kapcsoltam és felé rohantam. Soha többet nem engedem neki, hogy H közelébe kerüljön. Amit tett vele borzadály. 

Ez tényleg embertelen volt tőle. Amikor Holly kiosztotta mondjuk így, Tom-ot összeesett.

Ugrottam érte, de elkéstem. A feje csúnyán érte a betont, ami felfogta az ütést. Az előttem álló fiú is ugrott érte, de ellöktem.

-Mit képzelsz magadról? Hm? Elrabolod embertelen módon kínzod és megúszod szárazon? Nagyon benézted haver. Nem mehetsz a közelébe. Szállj re róla és hagyd békén. Nem elég hogy ezt tetted vele? Milyen szívtelen ember vagy te?-üvöltöttem az arcába.

Erre nem mondott semmit, csak felállt és elsétált. Mivel nem volt nálam mobil ezért karba fogtam és rohanni kezdtem vele a kórházba.

10 perc futással megjártam az egyébként 30 percre lévő kórházat. Mikor bevittem ismét H anyja volt a recepción. Minden úgy történt, mint pár hónapja. 

Ismét rakéta ként ugrott ki a pult mögül és vette át a lányát. Figyeltem ahogy elviszik.

Nem bírtam tovább zokogásban törtem ki.

 

Sziasztok. Nos ez lenne az új fejezet. Lehet lesz benne helyesírási hiba, de már görcsölnek az ujjaim.A lényeg, hogy hagyjatok magatok után nyomot.

Még Annának szerettem volna írni:)

Szóval köszönöm szépen, hogy mindig nyomon követed a bejegyzéseket. Örülök hogy tetszik. Egyszer meghálálom a támogatásod. És péntekre meg jó szórakozást Flórával. Csináljatok sok-sok képet és helyettem is ölelgesd meg Flórát és ugyan ezt elmondom fordítva is:D Imádlak Anna <3