*1 hónap múlva*
Ebben az 1 hónapban Holly szépen felépült, de az idegösszeomlás gyanúja miatt még bent kell maradnia. Én minden nap itt voltam vele, de megváltozott. Nem tudom mit tettem, de nagyon távolság tartó. És csak velem. Anyukájához ugyan úgy viszonyul. Ennek persze örülök, de annak nem, hogy velem másképp bánik. Nem mondja, hogy tűnjek el, vagy hogy un, de látom a szemében, hogy valami nem oké. Szeretném, ha minden a régi lenne. Ha úgy tekintene rám, mint anno és nem kellene azon őrlődnöm, hogy mit és hol rontottam el. Beszéltem erről a fiúkkal, akik azt mondták hagyjak neki időt, biztos megviselte az elrablás. Én várok türelmesen.
De egy idő után elegem lesz. Eldöntöttem, ha felébred nyíltan megkérdezem tőle, hogy hol rontottam el, mert ez így nem mehet tovább. Szeretném tudni, hogy van esélyem nála. Most itt ülök a kórterem előtt és gondolkozok, hogyan mondjam neki. Álljak oda elé és kérdezzem meg vagy kerülgessem a kérdést? Melyik lenne a helyes megoldás? Annyi kérdés van a fejemben választ mégsem találok. Miközben ezen gondolkoztam lépteket hallottam meg mellőlem.
Aki jött arra nem számítottam. Legalábbis akik. Nem tudtam hova tenni. Most vagy képzelődök vagy ez a csúf igazság. Többször is pislogtam nagyokat, de a látásom nem változott. Ugyan azt láttam. Gyomrom felfordult kezeim ökölbe szorultak torkomban hatalmas gombóc keletkezett. Köpni-nyelni nem tudtam. Tom és El ott jöttek előttem összekulcsolt kezekkel. A fiú arcán gúnyos mosoly bujkált még El elégedetten nézte az összeszorított öklöm. Ezt nevezik kibaszott nagy átverésnek. Nem volt rá okom, de megalázva és elárulva éreztem magam. Mikor odaértek elém Tom keserűen felnevetett majd belekezdett a mondandójába.
Aki jött arra nem számítottam. Legalábbis akik. Nem tudtam hova tenni. Most vagy képzelődök vagy ez a csúf igazság. Többször is pislogtam nagyokat, de a látásom nem változott. Ugyan azt láttam. Gyomrom felfordult kezeim ökölbe szorultak torkomban hatalmas gombóc keletkezett. Köpni-nyelni nem tudtam. Tom és El ott jöttek előttem összekulcsolt kezekkel. A fiú arcán gúnyos mosoly bujkált még El elégedetten nézte az összeszorított öklöm. Ezt nevezik kibaszott nagy átverésnek. Nem volt rá okom, de megalázva és elárulva éreztem magam. Mikor odaértek elém Tom keserűen felnevetett majd belekezdett a mondandójába.
-Na mi van haver? Tán meglepett, hogy a barátnőd talált egy hozzá igazán illő pasit? Ne aggódj Holly-ról sem mondtam le. Csak ő egy játékszer lesz számomra. Ha tudnád milyen jó volt végignézni, ahogyan szenved. Ha nem menekül meg még mindig éhezik. Hatalmas nagy mázlija volt. Ha megbocsátasz most bemegyek és elmondom neki a dolgokat. Egytől egyig.
-Na még mit nem! Oda be nem teszed a lábad. Tűnj el Holly közeléből!-kiabáltam a képébe. Nem tudom, hogy lehet egy ember ennyire szívtelen és undorító. Mintha meg se hallotta volna a szavaim rontott be a szobába, ahol Holly már ébren volt és piszkálta a takaróját.
Mikor hallotta, hogy mennek be hozzá egyből felkapta a fejét, de mikor meglátta ki közeledik az arcára kiült a félelem és megmeredt.
Tudtam, hogy nagyon fél, de amíg itt vagyok senki nem bánthatja őt. Mikor Tom az ágya széléhez ért Holly arrébb csúszott. Én az ágy végébe álltam, ekkor a lány kicsit megnyugodott, de nem teljesen. Tom látta, hogy én itt vagyok és, hogy Holly bátrabb lett. Szeme köztem és H közt cikázott és próbálta realizálni a helyzetet. Majd egy mély levegővétel után fogta magát és megszólalt. Egy ideig azt hittem bocsánatot kér, de a gúny a hangjában érezhető volt.
-Mint tudod én raboltalak el. Amit nem bánok és szívem szerint még most is abban a hideg pincében tartanálak és nem adnék kaját. De a cél, amiért először oda akartalak vinni, de nem is bánom. Csak meg akartalak dugni majd utadra engedni. De áldom az eget, hogy nem tettem meg. Ha rád nézek hányhatnékom van. Az az undorító test a szépnek nem mondható alak és az elcseszett arcod. Nem tudom mit láttam benned, de minél előbb kérek időpontot a szemészetre. Most sajnálom, azt a szegény fiút, aki veled fog élni, mert biztos nagyon ízlésficamos lesz, hisz úgy nézel ki, ami nőhöz nem méltó. Nos csak ennyit akartam szívem. Remélem kezdesz valamit a külsőddel, mert ez így förtelem.-mondta szemrehányóan.
Holly szemei könnyekben úsztak és nem tudta visszafogni magát. Csak sírt és sírt. Amiket mondott neki én magam sem fogtam fel és nem értem, hogyan mondhatta ezt neki. Egy ilyen gyönyörű lánynak. Nem bírtam tovább szó nélkül hurcoltam ki. Mikor kidobtam egyből visszarohantam Holly-hoz, aki akkorra már az ablaknál állva nézte, ahogy a vízcseppek gördülnek le az ablakon.
-Nem kell megvigasztalnod Louis.Tudom, hogy igaza van. Nem kell jönnöd a gyönyörű vagy szlogennel. Elfogadom, hogy ilyen vagyok. Csak hagyj magamra. Jobb ha hazamész. Kérlek menj haza.-mondta semmi élettel a hangjában. Nem akartam makacskodni, de haza nem megyek akkor sem. Miután kisétáltam a szobájából eldöntöttem elmegyek egy kicsit sétálni, amíg megnyugszik.
Nem fogom sokáig magára hagyni. Mikor már a kórháztól távol voltam azt éreztem vissza kell mennem. Mikor indultam volna láttam egy hatalmas lány tömeget. Úristen.
Holly szemszöge:
Mikor Louis elment járt az agyam. Egyrészt azon, amit mondott Tom, másrészt a megoldáson. Hogy mi lenne nekem is és a körülöttem lévő embereknek is jó. Amivel senkinek nem ártok semmit és nem kell aggódnom, hogy kinek esik baja. Erre csak egy megoldás létezik.
Villám gyorsasággal vettem fel magamra a farmerom és a pulcsim majd a telefonomon néztem egy járatot New York-ba. Még jó, hogy 10 éven keresztül gyűjtöttem a pénzem.
Fogtam egy tollat és egy papírt és írni kezdtem 2 levelet. Anyának és Louisnak.
***
A táskám fogantyúját szorongatva és a jeggyel a másik kezemben nézelődök a nagy repülőtéren. Annyi ember van itt, hogy hihetetlen. Gyorsan elkezdtem szaladni a becsekkoláshoz, mert késésben voltam. Mikor odaértem és sikeresen felkerültem a gépre megkönnyebbülve ültem le a legközelebbi üres helyre. Mellettem egy nagyon kedves és mit se mondjak elég helyes fiú ült.
Mikor észrevette, hogy leültem kivette a fülhallgatót a füleiből és rám mosolygott.
-Szia Justin vagyok!-mosolygott rám a gyönyörű fogaival.
-Ömm szia, én Holly-viszonoztam a mosolyt.
-Miért mész New York-ba, ha megkérdezhetem?-kezdeményezte a beszélgetést.
-Hát őszintén csak menekülni szeretnék Londonból. Nem az én helyem. Úgy 3 perc alatt döntöttem el, hogy elutazom.-mondtam, miközben magamat is szembesítettem a tényekkel.
-Szállásod van?-döntötte oldalra a fejét.
-Őszintén nincs.-vakartam meg a tarkóm.
-Ó ez tök jó. Az én albérletembe pont van egy kiadó szoba, mert most költözök oda és ez volt a legjobb ötlet, ha szeretnéd kiadom neked és amíg találsz egy normális házat, addig ott is élhetsz.-mondta teljesen lelkesem
-Azt nagyon megköszönném.-esett le a szívemről egy szikla.
Van pénzem, van szállásom, van egy barátom. Már csak egy munka kell ideiglenesen.
Nem gondoltam volna, hogy csak úgy a nyakamba ugrik egy lehetőség. Lehet valaki nem mondana igent egy idegennek, aki felajánlja, hogy lakjon vele, de ő nem éppen sorozatgyilkos kinézetű.
De tudom, hogy minden rendben lesz. Már csak Louis kell elfelejtenem. Igen nehéz lesz, mert szeretem. Aki volt már szerelmes tudja milyen rossz érzés, ha a szerelme messze van tőle. De így esélye lesz engem is elfelejtenie. Új lányt ismer meg, aki neki tetszeni fog majd összeházasodnak és boldogan élnek engem teljesen kitörölve az életéből.
Ezt úgy nem tehette volna meg, ha ott vagyok, mert mikor a kórházba voltam is mindig ott volt mellettem. Ha nem is a szobámba, akkor a szobám előtt.
Láttam rajta, hogy bántja, mert másképp bánok vele, de egyszer meg fogja érteni, hogy csak miatta teszem ezt. Az ő érdekeit nézve teszem ezt. Anyát meg keresni fogom. Egyszer úgyis kirepültem volna a családi fészekből.
Mégis igazságos lett volna, ha szólok neki, de abban biztos vagyok, hogy még most is ott ölelgetne és próbálna lebeszélni róla. Hatalmas lelkiismeret furdalásom van.
Neki csak én voltam, mert apa elhagyott. Most ott lesz egyedül én meg élem az életem New York-ban még ő sír, hogy mit rontott el.
Holott csak én voltam meggondolatlan és futottam el. De már nincs mit tenni.
Fejemet hátra döntöttem és próbáltam kizárni a külvilágot és semmire nem gondolni. Ez ment is pár percig, de utána eszembe jutott Louis.
Bevillant a tökéletes mosolya a tökéletes haja és a mámorító illata. Istenem miért ilyen nehéz a szerelem,?
Lehet Louisnak jobb lesz, de nekem nem. Nekem mindig lesz egy űr a szívemben, amit Ő tudna csak betölteni.
Hiányozni fog a mosolya, a tekintete. Nem. Nem gondolhatok rá többet. Ez az én döntésem. Az én hibám.
El kell fogadnom. Még ha fáj is.
Louis Szemszöge:
Mikor nagy nehezen sikerült megszabadulnom a rajongóktól egyből mentem vissza Holly-hoz.
Gyorsan szeltem az utcákat én nem foglalkoztam az éppen akkor lencsevégre kapó fotósokkal akik minden léptemet lefényképezték. Mikor beértem a kórházba már kifulladva bár de még mindig gyorsan mentem.
Amikor beértem nem láttam semmit. Holly bőröndje nem volt itt a ruháival együtt eltűnt. Az ágy szépen rendbe volt téve. A párnán ott volt 2 darab boríték. Az egyiken az én nevem a másikon Holly anyja neve állt. Várjunk csak.
Nincs itt a ruhája. Nincs itt ő maga. A párnán ott van 2 boríték. Te jó ég! Elment.
Gyorsan bontottam ki a levelet. Mikor megláttam a gyönyörűen írt betűket a szemeim könnybe borultak. Majd mikor letöröltem a könny fátyolt a szemeimről elkezdetem olvasni.
"Drága Louis!
Lehet most nem érted miért levél formájában írok, de hidd el megfogod az idő múlásával. Neked is jobb lesz, ha elmegyek és nekem is. Neked lesz időd elfelejteni és nem kell bent őrködnöd a kórházban. Menj haza és keresd meg a hozzád illő párt. Akivel felhőtlenül boldog lehetsz. Azért viselkedtem veled úgy, ahogy, mert reméltem, hogy elfelejtesz, de nem tetted. Ezért meg kellett tennem ezt a lépést. Igen Louis és is szeretlek. De neked sokkal könnyebb lesz. Felejts el és gondolj úgy rám mint egy meg nem történt álomra. Amiből felébredtél, de többet nem tér vissza. Ahogy én sem. Anyával tartani fogom a kapcsolatod, de veled nem. Hidd el én nagyon szeretlek. Most is könnyezik a szemem, mert tudom ez az utolsó esélyem veled beszélni. Nem fogom elmondani hol is vagyok. Maradjon az számodra titok. Louis hallottál már arról, hogy csodák léteznek? Na nekem te voltál a személyes csodás. Menj és keresd meg a te csodádat.Köszönöm, amit értem tettél.
Remélem boldog és hosszú lesz az életed. Szeretlek Louis Tomlinson!
ég veled örökre!"
A végét már szinte zokogva olvastam. Hát ennyi maradt.
Nem tudtam teljesen felfogni a helyzetet. Mertem remélni, hogy csak álmodok és ez nem történt meg. Tudom, hogy nem elrabolták, de akkor is messze van tőlem. Az a bizonyos távolság megöl belülről.
Remegő kezekkel vettem elő a telefonom a zsebemből és tárcsáztam Liam számát.
Nem tudtam, hogyan fogok megszólalni, hisz a torkomban hatalmas gombóc foglal helyet, ami meggátol a beszédben.
-Szevasz Louis, mi újság?-szólt bele teljesen lelkesen. A háttérbe lehetett hallani a zene és a nevetés hangját. Bárcsak én is ilyen jó kedvembe lennék.
-Elment...Holly elment..-mondtam szinte már suttogva.
-Mi? De hát hova ment?-hebegte a telefonba, mert el sem hitte mit mondok.
-Nem tudom. Hagyott egy levelet nekem, amiben elbúcsúzik tőlem.-sírtam el majdnem magam, de előtte erősnek kell lennem,
-És nem tudom miért mehetett el?-halottam, hogy a háttérbe minden zaj megszűnt.
-Azt írta neki is és nekem is jobb lesz. De kibaszottul nem lesz jobb. Meg kell tudnom hol van. Leírta, hogy szeret érted? Azt írta szeret. Nem hagyhatom elmenni.-mondtam idegesebb majd a combomra csaptam. Tisztán leírta hogy szeret. Ez után hagyjam annyiban?
Akit én szeretek viszont érzi, de elment, Akkor is megtalálom.
-Nyugodj le Louis. Elment neked is ez a legjobb hidd el.
Hát ez kész. A legjobb barátom azt mondja az a jó ha a szerelmem elment.
Nekem márpedig nem jó. Én küzdeni fogok azért, hogy visszajöjjön hozzám.
Választ nem is adva tettem le a telefont és kerestem a neten egy bizonyos számot. Mikor megtaláltam azonnal tárcsáztam. Nem is kellett sokáig várnom azonnal fel is vették.
-Haló nyomozó iroda? Itt Louis Tomlinson. Egy lány után kellene nyomozni. Pontosabban Holly James után.
Meg foglak találni Holly.
Nem fogom sokáig magára hagyni. Mikor már a kórháztól távol voltam azt éreztem vissza kell mennem. Mikor indultam volna láttam egy hatalmas lány tömeget. Úristen.
Holly szemszöge:
Mikor Louis elment járt az agyam. Egyrészt azon, amit mondott Tom, másrészt a megoldáson. Hogy mi lenne nekem is és a körülöttem lévő embereknek is jó. Amivel senkinek nem ártok semmit és nem kell aggódnom, hogy kinek esik baja. Erre csak egy megoldás létezik.
Villám gyorsasággal vettem fel magamra a farmerom és a pulcsim majd a telefonomon néztem egy járatot New York-ba. Még jó, hogy 10 éven keresztül gyűjtöttem a pénzem.
Fogtam egy tollat és egy papírt és írni kezdtem 2 levelet. Anyának és Louisnak.
***
A táskám fogantyúját szorongatva és a jeggyel a másik kezemben nézelődök a nagy repülőtéren. Annyi ember van itt, hogy hihetetlen. Gyorsan elkezdtem szaladni a becsekkoláshoz, mert késésben voltam. Mikor odaértem és sikeresen felkerültem a gépre megkönnyebbülve ültem le a legközelebbi üres helyre. Mellettem egy nagyon kedves és mit se mondjak elég helyes fiú ült.
Mikor észrevette, hogy leültem kivette a fülhallgatót a füleiből és rám mosolygott.
-Szia Justin vagyok!-mosolygott rám a gyönyörű fogaival.
-Ömm szia, én Holly-viszonoztam a mosolyt.
-Miért mész New York-ba, ha megkérdezhetem?-kezdeményezte a beszélgetést.
-Hát őszintén csak menekülni szeretnék Londonból. Nem az én helyem. Úgy 3 perc alatt döntöttem el, hogy elutazom.-mondtam, miközben magamat is szembesítettem a tényekkel.
-Szállásod van?-döntötte oldalra a fejét.
-Őszintén nincs.-vakartam meg a tarkóm.
-Ó ez tök jó. Az én albérletembe pont van egy kiadó szoba, mert most költözök oda és ez volt a legjobb ötlet, ha szeretnéd kiadom neked és amíg találsz egy normális házat, addig ott is élhetsz.-mondta teljesen lelkesem
-Azt nagyon megköszönném.-esett le a szívemről egy szikla.
Van pénzem, van szállásom, van egy barátom. Már csak egy munka kell ideiglenesen.
Nem gondoltam volna, hogy csak úgy a nyakamba ugrik egy lehetőség. Lehet valaki nem mondana igent egy idegennek, aki felajánlja, hogy lakjon vele, de ő nem éppen sorozatgyilkos kinézetű.
De tudom, hogy minden rendben lesz. Már csak Louis kell elfelejtenem. Igen nehéz lesz, mert szeretem. Aki volt már szerelmes tudja milyen rossz érzés, ha a szerelme messze van tőle. De így esélye lesz engem is elfelejtenie. Új lányt ismer meg, aki neki tetszeni fog majd összeházasodnak és boldogan élnek engem teljesen kitörölve az életéből.
Ezt úgy nem tehette volna meg, ha ott vagyok, mert mikor a kórházba voltam is mindig ott volt mellettem. Ha nem is a szobámba, akkor a szobám előtt.
Láttam rajta, hogy bántja, mert másképp bánok vele, de egyszer meg fogja érteni, hogy csak miatta teszem ezt. Az ő érdekeit nézve teszem ezt. Anyát meg keresni fogom. Egyszer úgyis kirepültem volna a családi fészekből.
Mégis igazságos lett volna, ha szólok neki, de abban biztos vagyok, hogy még most is ott ölelgetne és próbálna lebeszélni róla. Hatalmas lelkiismeret furdalásom van.
Neki csak én voltam, mert apa elhagyott. Most ott lesz egyedül én meg élem az életem New York-ban még ő sír, hogy mit rontott el.
Holott csak én voltam meggondolatlan és futottam el. De már nincs mit tenni.
Fejemet hátra döntöttem és próbáltam kizárni a külvilágot és semmire nem gondolni. Ez ment is pár percig, de utána eszembe jutott Louis.
Bevillant a tökéletes mosolya a tökéletes haja és a mámorító illata. Istenem miért ilyen nehéz a szerelem,?
Lehet Louisnak jobb lesz, de nekem nem. Nekem mindig lesz egy űr a szívemben, amit Ő tudna csak betölteni.
Hiányozni fog a mosolya, a tekintete. Nem. Nem gondolhatok rá többet. Ez az én döntésem. Az én hibám.
El kell fogadnom. Még ha fáj is.
Louis Szemszöge:
Mikor nagy nehezen sikerült megszabadulnom a rajongóktól egyből mentem vissza Holly-hoz.
Gyorsan szeltem az utcákat én nem foglalkoztam az éppen akkor lencsevégre kapó fotósokkal akik minden léptemet lefényképezték. Mikor beértem a kórházba már kifulladva bár de még mindig gyorsan mentem.
Amikor beértem nem láttam semmit. Holly bőröndje nem volt itt a ruháival együtt eltűnt. Az ágy szépen rendbe volt téve. A párnán ott volt 2 darab boríték. Az egyiken az én nevem a másikon Holly anyja neve állt. Várjunk csak.
Nincs itt a ruhája. Nincs itt ő maga. A párnán ott van 2 boríték. Te jó ég! Elment.
Gyorsan bontottam ki a levelet. Mikor megláttam a gyönyörűen írt betűket a szemeim könnybe borultak. Majd mikor letöröltem a könny fátyolt a szemeimről elkezdetem olvasni.
"Drága Louis!
Lehet most nem érted miért levél formájában írok, de hidd el megfogod az idő múlásával. Neked is jobb lesz, ha elmegyek és nekem is. Neked lesz időd elfelejteni és nem kell bent őrködnöd a kórházban. Menj haza és keresd meg a hozzád illő párt. Akivel felhőtlenül boldog lehetsz. Azért viselkedtem veled úgy, ahogy, mert reméltem, hogy elfelejtesz, de nem tetted. Ezért meg kellett tennem ezt a lépést. Igen Louis és is szeretlek. De neked sokkal könnyebb lesz. Felejts el és gondolj úgy rám mint egy meg nem történt álomra. Amiből felébredtél, de többet nem tér vissza. Ahogy én sem. Anyával tartani fogom a kapcsolatod, de veled nem. Hidd el én nagyon szeretlek. Most is könnyezik a szemem, mert tudom ez az utolsó esélyem veled beszélni. Nem fogom elmondani hol is vagyok. Maradjon az számodra titok. Louis hallottál már arról, hogy csodák léteznek? Na nekem te voltál a személyes csodás. Menj és keresd meg a te csodádat.Köszönöm, amit értem tettél.
Remélem boldog és hosszú lesz az életed. Szeretlek Louis Tomlinson!
ég veled örökre!"
A végét már szinte zokogva olvastam. Hát ennyi maradt.
Nem tudtam teljesen felfogni a helyzetet. Mertem remélni, hogy csak álmodok és ez nem történt meg. Tudom, hogy nem elrabolták, de akkor is messze van tőlem. Az a bizonyos távolság megöl belülről.
Remegő kezekkel vettem elő a telefonom a zsebemből és tárcsáztam Liam számát.
Nem tudtam, hogyan fogok megszólalni, hisz a torkomban hatalmas gombóc foglal helyet, ami meggátol a beszédben.
-Szevasz Louis, mi újság?-szólt bele teljesen lelkesen. A háttérbe lehetett hallani a zene és a nevetés hangját. Bárcsak én is ilyen jó kedvembe lennék.
-Elment...Holly elment..-mondtam szinte már suttogva.
-Mi? De hát hova ment?-hebegte a telefonba, mert el sem hitte mit mondok.
-Nem tudom. Hagyott egy levelet nekem, amiben elbúcsúzik tőlem.-sírtam el majdnem magam, de előtte erősnek kell lennem,
-És nem tudom miért mehetett el?-halottam, hogy a háttérbe minden zaj megszűnt.
-Azt írta neki is és nekem is jobb lesz. De kibaszottul nem lesz jobb. Meg kell tudnom hol van. Leírta, hogy szeret érted? Azt írta szeret. Nem hagyhatom elmenni.-mondtam idegesebb majd a combomra csaptam. Tisztán leírta hogy szeret. Ez után hagyjam annyiban?
Akit én szeretek viszont érzi, de elment, Akkor is megtalálom.
-Nyugodj le Louis. Elment neked is ez a legjobb hidd el.
Hát ez kész. A legjobb barátom azt mondja az a jó ha a szerelmem elment.
Nekem márpedig nem jó. Én küzdeni fogok azért, hogy visszajöjjön hozzám.
Választ nem is adva tettem le a telefont és kerestem a neten egy bizonyos számot. Mikor megtaláltam azonnal tárcsáztam. Nem is kellett sokáig várnom azonnal fel is vették.
-Haló nyomozó iroda? Itt Louis Tomlinson. Egy lány után kellene nyomozni. Pontosabban Holly James után.
Meg foglak találni Holly.
Most lesokkoltal úristen 😭😭💔
VálaszTörlés