13.fejezet

Egyben boldog voltam és szomorú. Szomorú, mert életem legfontosabb embere elhagyott engem. A nagy világba egyedül maradtam. Pedig annyira szerettem volna, hogy legalább az esküvőmön ott üljön az első padba és a könnyeit törölgesse. Ha tehetném visszamennék az időbe és kihasználnám az összes alkalmat, hogy vele lehessek. A kamaszkori lázadásom helyett otthon ülnék anyával tejeskávéval a kezemben és hallgatnám a meséit a gyermekkoráról.

Mégis boldog vagyok, mert Louis mellett ülök, aki az előbb csókolt meg. Ajkaim még mindig dobognak. Igaz, hogy nem volt durva, de  életem legszebb csókjának mondhatom. Hihetetlen mikre képes a szerelem. 

De ennek is akkor kell jönnie, mikor a világ legrosszabb hírét kapom meg? Sok köszönettel tartozok neki, mert most itt van mellettem, ahelyett, hogy inkább bulizna vagy keresné a neki való szerelmet. Képes volt ennyit utazni csak miattam és nem érdekelte a nagy távolság. Ő akkor is felkeresett és nem hagyott menekülni. De ha elmegy én nem fogom kibírni. Nekem itt kell maradnom New York-ban, mert már ide beilleszkedtem. Nem hagyhatok itt mindent, mert van egy állásom barátaim, kell ennél több? 

Mégis hagyom elmenni életem egyetlen szerelmét. Ha most elengedem talán nem jön vissza. Ő sem utazhat állandóan ide-oda, mert megterhelő és nem is ingyen van. Távkapcsolat nem működne, mert nem vagyok 0-24-ben elérhető. Boldog lennék, ha Louis maradna, de nem kérhetem meg rá, hogy hagyja ott a barátait, a karrierjét. Nem lehetek én a gonosz barátnő, aki tönkre teszi a világhírű bandát. Talán ez a mi sorsunk. Hagyni egymást élni és nem kínozni. Louis megérdemel egy egészséges kapcsolatot, mégis fájna őt mással látni.

 Szorosan bújtam hozzá. Amilyen erősen tudtam csak szorítottam. Úgy öleltem, mintha az életem múlna rajta, vagy mintha utoljára tartanám a karjaim közt. Először meglepődött, de viszonozta a gesztusom. Jó lett volna megállítani az időt és örökké így maradni. Csak mi ketten, senki más, örökre. De mindenki tudta, hogy egyszer mindennek vége. Szememből rengeteg könnycsepp hullott ki egyenesen Louis nyakára. Tudtam, hogy nyugtalanítja, de nem mondott semmit csak szorosan ölelt. Olyan, mintha egy burok lenne, aki mindentől és mindenkitől megvéd.

 -Holly mi a baj?-fogta meg mind a kettő vállam, majd eltolt annyira, hogy szemembe nézhessen. A könnyeimtől szinte semmit nem láttam mégis próbáltam tartani a szemkontaktust.

-Tudod, anya, hiányzik.-próbáltam a lehető leghihetőbben elmondani, de ezt még én sem hittem el saját magamnak.

-Tudom, hogy más is bánt. Nem tudsz becsapni. Mi a baj?-kérdezte. Enyhén megszorította a vállam bíztatás ként. 

-Ez.-mutattam magunkra. Elengedte a vállam. Kezei maga mellé estek és elgyengültek. 

-Szóval mégis érzel valamit Justin iránt.-mondta, vagy inkább lehelte. 

-Nem, dehogy!-tiltakoztam azonnal.-az a baj, hogy tudom ez nem lehet így örökké. Te nem maradhatsz itt, mert Londonban van az életed, a családod, mindened. Örökre nem köthetlek ide, mert nem tehetem meg. Nem tehetem meg veled. Neked hamarosan munka, mikor járod az egész világot fél évente egyszer ha látlak, talán akkor sem élőben. Nagyon szeretlek Louis, de minden ellenünk szól.-mondtam neki már szinte zokogva.

 -Hát akkor gyere haza, Londonba. Ott lakhatnál nálam. A házam üres én mindig a fiúknál vagyok, de akkor végre hasznát is vehetném. Kérlek gyere velem!-kérte kétségbe esetten. 

-Nem Louis. Nekem itt van az életem, a munkám, mindenem érted? Ne hagyhatom csak úgy itt azt, amit felépítettem. Nem fogom a munkám eldobni. A barátokról ne is beszéljünk. Itt van Justin és Em. Velük sem tehetem meg.-hoztam fel a tömérdek érvet New York mellett.

 -Mond Holly van itt valakid?-hangja kemény és mogorva volt. 

-Dehogy van. Istenem Louis értsd már meg, hogy téged szeretlek.-kiabáltam már torkom szakadtából. Nem érdekelt ki hallja rajtunk kívűl. Az a sok stressz, ami engem nyom így akar szabadulni. 

-Bizonyíts be!-tárta szét a karjait magát megadva. 

Nem is az eszem vezérelt csak a lábaim vittek egyenesen felé. Amilyen hevesen csak tudtam a szájára tapasztottam az enyémeket és mozgatni kezdtem azokat. Lábaimat a dereka köré tekertem mire ő azonnal alám nyúlt hogy megtartson. Egyre hevesebben csókoltuk egymást. Egy percre sem hagyták el egymást az ajkaink. A levegő hiánnyal nem is foglalkozva folytattuk. Louis az ágy felé kezdett vinni. Amikor odaértünk ledöntött majd fölém emelkedett. A kardigánom és a pólóm lekerült magamról Lou segítségével. Louis felsőtestére siklott a tekintetem. Lélegzetem megakadt megszólalni nem tudtam.Nem akartam megállítani ezt az egészet. Talán túl gyorsak vagyunk, de nem érdekel, szeretem és érte bármit képes vagyok megtenni. Olyan mámorító volt a látvány, hogy egy életre nem elég belőle. Miközben kémlelgettem Louis testét égetett az ő tekintete. Tudtam hogy nem tudja levenni a tekintetét a melleimről sem az azt fedő fekete melltartóról. 

Beharaptam az ajkaim és kuncogtam egyet mire ő felmorgott és lecsapott az ajkaimra. 

Testünk egymásnak simult és éreztem a bőre melegét. Egyszerűen forrni kezdett a bőröm. Mikor Tom-mal voltam soha nem volt ilyen érzésem. Ott mindig a megszokott volt, de itt mintha az első alkalom lenne. Mikor a melltartóm csatjához ért nyílt az ajtó. Annyi káromkodást egyszerre még soha nem mondtam el magamban. 

-A főnököd az telefonon!-mondta nekem Justin. Azzal nem is foglalkozva hogy mindössze csak egy bugyiban és egy melltartóban vagyok kigurultam Louis alól és a telefonért szaladtam. Justin annak ellenére, hogy a legjobb barátom elég feltűnően végig nézett rajtam, ami Louisnak egyáltalán nem tetszett. Ha tekintettel lehetne ölni Justin már nem élne. Fülemhez emeltem a telefont és beleszóltam. -Igen?

 -Holly hol az istenbe vagy? Tele van a kávézó neked meg egyébként is dolgoznod kellene!

-Elnézést de idő közbe közbejött valami, de azonnal megyek.

 -Ez a minimum kisasszony! 

Miután elköszöntem letettem a telefont és meglepődve láttam, hogy ugyan az a helyzet. Louis szúrósan nézte Justint, aki még mindig elég nyilvánosan stírölt. -

Te még itt?-kérdeztem kíváncsian Justint aki az ajtóban állt. 

-Nem már menni készült. Ugye Justin?-kérdezte Louis. 

-Mi?-eszmélt fel végre Justin.

-Hord már el magad!-kiabált rá Louis, amibe én is beleremegtem. Justin magát megadva ment ki az ajtón. 

-Na nem tetszett valami?-húztam fel a szemöldököm egy féloldalas mosoly kíséretével. 

-Nem szeretem, ha a barátnőmet nézik.-mondta megrántva a vállát. A telefont ledobtam az asztalra és Louis ölébe ültem a kezeimet a nyaka köré kulcsolva.

 -Szóval a barátnőd vagyok?-haraptam be az ajkaim.

-Igen az vagy. És ne harapdáld a szád mert nem tudom magam türtőztetni elég nekem elviselni, hogy egy kibaszott szexi fehérneműben ülsz itt az ölemben.-mondta egyre rekedtesebb hangon amire csak elnevettem magam és megcsókoltam. Ez nem volt olyan durva, mint az előző, de annál érzékibb. 

-Na én felöltözök mert be kell mennem dolgozni-mondtam egy utolsó csókot adva az ajkaira. Mikor kiszálltam az öléből éreztem, hogy ő is feláll és követ. 

-Hát te mit csinálsz?-kérdeztem tőle értetlenül. 

-Felöltözök.-mondta majd keresgélni kezdte a ruháit.

-De miért?-továbbra sem értettem mit szeretne.

-Mert megyek veled.-mondta egy vállrántással. 

-De hát nincs is kocsid. 

-Ki mondta hogy kocsival megyünk?-nézett rám felvont szemöldökkel.

-Te most komolyan velem akarsz mutatkozni az utcán? New York-ban, ahol annyi lesifotós van?-félre értés ne essék, nagyon szeretnék Lousval mutatkozni, de tudom, hogy szekálnák őt az újságok.

-Ennek mi akadálya? Engem nem érdekelnek az újságcikkek sem a sok ócsároló megjegyzés nekem elég az, hogy boldog vagyok és ezt mindenkinek el kell fogadnia-látszott rajta, hogy már elege van a sok emberből, akinek jobb dolga sincs annál, hogy mások életébe turkáljon.

Soha nem tudtam milyen a sztár élet, de nem is hiányoltam. Miközben nőttem egyre jobban kezdtem rájönni, hogy a hírességek nem csak hatalmas tömegek előtt énekelnek és pár  autogramot kiosztanak, hanem nekik egy idő után már ismeretlen fogalom lesz az a szó, hogy magánélet.

Ahány szeretetet annyi utálatot is kapsz. Igazán csodálom Louist, hogy eddig bírta, mert én már pár hónap után feladtam volna az egészet.

Mikor már teljesen felöltöztem és elfogadhatóan néztem ki felkaptam a táskám és a kulcsom és Louis kíséretében elindultam le. Mikor kiértünk a forgalmas utcára Louis a kezem után nyúlt és összekulcsolta az újainkat nem tudtam nevessek ugráljak vagy sikítsak.

Annyira boldog voltam, hogy van nekem egy ilyen fiú, mint Louis. Két kezem összetehetem, hogy engem választott a több millió lány közül. Szebbnél-szebb lányok esedeznek azért, hogy Louis Tomlinsont a barátjuknak mondhassák, mégsem egy modellt választott, hanem engem.

Leírhatatlan, amit érzek.

Mikor odaértünk a kávézóhoz már épp búcsúzkodni akartam, de ő megállított.

-Máris elakarsz köszönni,? Még nem is ittam kávét.-mondta nevetve.

-Ha beakarsz jönni annak semmi akadálya.-megragadtam a kezét és behúztam az ajtón.

Mikor beértünk leültettem a pulthoz és  mondtam, hogy várjon amíg elkészítem neki a kávéját.

Beköszöntem Em-nek, aki kajla vigyorral nézett rám.

-Na mi újság?-kezdte el csavargatni az egyik tincsét.

-Mi lenne?

-Teljesen ki vagy pirulva és állandóan vigyorogsz. Nem csak egy ismerős, aki Londonból utazott egészen idáig, csak a te kedvedért.

-Járunk. Na megfelel?-nevettem el magam én is.

-Úristen, annyira örülök.-ugrott a nyakamba.

-Mikor megjött még nagyon nem volt nekem szimpi.-emlékeztettem az első találkozásra, mikor kicsit sem volt udvarias.

-Jó, de akkor nem láttam mennyire boldog vagy vele.-vágott durcás arcot.

Erre csak elengedtem egy nevetést és megráztam a fejem. Mikor készen lett Louis kávéja kiöntöttem egy csészébe és elé vittem. Egy mosollyal köszönte meg és neki is látott.

Amíg ő megitta én pár vevőt kiszolgáltam. 

-Mennyit fizessek kisasszony?-lépett valaki a hátam mögé és átkarolta a derekam. Először meglepődtem és nem tudtam ki az, de utána az orromba szökött az a mámorító férfias illat, amit ezer ember közül is felismernék.

Nevetve megfordultam majd Louis gyönyörű kék szemeibe néztem.

-A ház ajándéka uram.-fontam a nyaka közé kezeimet.

-Ez tetszik kisasszony.-játszadozott tovább.

-Nekem más tetszene..-mondtam majd közelíteni kezdtem felé, majd addig hajoltam, amíg nem találkoztak az ajkaink. Mosolyogva viszonozta a gesztusom és szorosabban volt magához.

Igaz, hogy egy fejjel magasabb nálam és pipiskednem kellett, de még így is élveztem ezt a pár percet.

Mikor elváltunk még néztünk egymás szemeibe, de egy idő után beláttuk, hogy itt az ideje dolgoznom Louisnak meg mennie.

****

Mikor végre vége volt a műszakomnak fáradtam buktam be a kávézó ajtaját. Az utcákon már sötét volt, bár még mindig sokan voltak ott.

Lábaim majd' leszakadtak és már alig vártam, hogy haza érjek és egy forró tea kíséretében leüljek tévézni. Az a 15 perc fájdalmasan lassan telj el. Szerencsémre pont most romlott el a lift. Valahogy nem az én napom ez.

Mikor nagy nehezen, de felértem a lakásomhoz hulla fáradtan szinte beestem az ajtón. Nem köszöntem hangosan, mert szerettem volna nyugiban teát csinálni magamnak úgy, hogy nem idegesítenek közben.
Nem kellett sokat szenvedni vele, mert már benne vagyok a rutinba. Fogtam a bogrém és a nappali felé mentem, ahol hallottam, hogy Justin és Louis valamin vitatkoznak.
-Add ide azt az isten verte távirányítót! Holly hamarosan haza fog érni és nem akarom még, hogy megtudja,-mondta Louis kétségbeesetten.
-Én tudni akarom. Holly 10 perc múlva ér haza, nyugi nem veszi észre.-nyugtatta Louis Justin.
Ekkor megszólalt a tévében a hírek.
"Hölgyeim és Uraim! Elképesztő hírt kaptunk! Az One Direction énekese, Louis  Tomlinson apa lesz. Az anyuka Briana Jungwirth híreink szerint. Tűkön ülve várjuk a boldog apuka nyilatkozását a babáról! Biztosan lesz mit magyaráznia, hisz a minap látták New York utcáin kézen fogva sétálni egy szőke hajú lánnyal! Ha valamit megtudunk azonnal értesítjük Önöket! További Szép Estét!"
Erre nem tudtam mit reagálni. Éreztem hogy a lábaim elgyengülnek, kiesik a kezemből a teám és érintkezek a kemény földdel. Innen képszakadás.





NAGYON SAJNÁLOM A HOSSZÚ KIMARADÁST DE ITT EGY RÉSZ, AMI REMÉLEM ELNYERI A TETSZÉSETEKET!! HA SZERETNÉL TOVÁBBI FEJLEMÉNYEKET TUDNI A BLOGRÓL CSATLAKOZZ A FACEBOOK CSOPORTUNKBA!!
HAGYJ MAGAD UTÁN NYOMOD!! <3